2014 Konferencia program

A SEGÍTŐ VÁLTOZÓ IDENTITÁSA - MÁSOK TÜKRÉBEN

Dívány a Dunán Nemzetközi konferencia

A XI. Dívány a Dunán Nemzetközi konferencia, 4 teljes nap előadásokkal, workshopokkal, kiállításokkal. A pszichiátria minden területét felöleli - a gondolatok szabad szárnyalása, minden esetben tolmácsolás, szinkron vagy szimultán - biztosított. Belépés ingyenes minden rendezvényre, kivéve a csütörtök esti bált, ahova május 24-ig regisztrálni kell ebredesekalapitvany@gmail.com címen, a Tárgyba írják be: BÁL

Kérjük adja adója 1%-át az Ébredések Alapítványnak!

Támogassa munkánk feltételeit adója 1%-ának részünkre történő felajánlásával!

Adószám: 19673374-1-42

Bankszámlaszám: CIB Bank Rt. 11100104-19673374-10000001

 

Hídemberek

Mérey Zsolt, dr. Harangozó Judit és a hanghallók csoport tagjai az Echo TV filmjében.

http://www.echotv.hu/hidemberek-2014-02-01-hidemberek


Sándor Tünde, NOL: Tiszta őrület

Tiszta őrület

Nyolcszáz elmebeteg és alkoholista tudja a mobiltelefonszámát. Mégis ritkán hívják. Csak akkor, ha baj van. De akkor őt keresik a betegek, nem a saját családtagjaikat, ezért mindig elérhető, legyen éppen színházi előadáson vagy a gyereke születésnapján.

Sosem vágyott elegáns magánrendelőre, pedig tapasztalt pszichiáterként kényelmesen megélne belőle. Harangozó Judit jó helyen van. Éppen ott, ahová vágyott. A legmélyebb szenvedés poklait megjárt skizofrének, bipoláris zavarral élők, borderline szindrómások, alkoholbetegek és a drogtól szabadulni igyekvők között. A józsefvárosi Kálvária téren található nappali, ambuláns és közösségi ellátást nyújtó pszichiátria – amely fenntartóján, az Ébredések Alapítványon keresztül kötődik a Semmelweis Egyetemhez – vezetőjeként az élet sűrűjében szerzett sokéletnyi tapasztalatot.

Az ötvenhét éves, háromgyerekes családanyából talán éppen ezért árad olyan rendíthetetlen nyugalom, amely szinte tapinthatóan veszi körül az embert, mint egy védőburok. A nyugalma akkor sem tűnik el, amikor beszélgetésünk közben megcsörren a telefonja. Harangozó Judit pár mondattal megnyugtatja a hívót, majd megbeszéli vele, hogy mi legyen a következő találkozásig.

 – Hívjanak, ha bármi aggodalom van – búcsúzik. Ja, hogy nem is a beteggel, hanem valaki mással beszélt? Bizony. A pszichiáter és csapata a beteg egész környezetével, annak családjával, sőt a kollégáival is foglalkozik. Az átlagon felüli sikerrel működő módszer lényege, hogy nem elég meggyógyítani, tünetmentessé tenni a betegeket, a felépülésüket is segíteni kell. Mindenekelőtt a családjukba, a munkahelyükre visszailleszkedésüket. Nem lehet eredményes az a gyógyítás, amely nem foglalkozik az utóélettel.

Az első lépés a legnehezebb: telefonálni, vagy bemenni a rendelőbe. Harangozó Judit emiatt „alacsony küszöbű” intézetet alakított ki. Ide könnyű belépni, nincsenek akadályok, nem küldözgetnek senkit ide-oda. Már a recepción szakember ül. A gondozási terv Judit olvasatában azzal kezdődik, hogy kitűznek egy örömteli célt, amelyet szeretnének elérni. A beteg és a hozzátartozója is. A doktornő a beteggel együtt élő családra is ugyanúgy figyel, mert annak is rengeteg nehézséggel kell megküzdenie. Nem ápolónak, hanem érző, szenvedő embernek tekinti a hozzátartozót is. Dolgozni velük, értük, a doktornő szerint mindenekfelett izgalmas, igen kalandos világ a pszichiátriai betegeké.

Harangozó Judit mindig is szeretett mindent másképp csinálni, mint mások. Már medikaként lázadt az akkori orvosi szemlélet ellen. Nem volt hajlandó például arra, hogy egy nőn elvégezze a hüvelyvizsgálatot – tizenkét orvostanhallgató társa után. Sosem volt képes tárgyként kezelni az embereket. És azt sem tudta megtenni, hogy egyetemista társairól jellemzést írjon. Ezzel szerencsére nem volt egyedül, éppen emiatt váltották le évfolyamuk KISZ-vezetését. – Jó kaland volt – mondja utólag arról a korszakról, amikor az előadóterembe belépő anatómiatanárt állva kellett köszönteni. Aki ezt nem tette, lefotózták, és eleve esélytelenül indult a vizsgán.

Judit lázadó lett, nem magolta be a tananyagot, inkább érvelt és kérdezett. Tanáraitól tanulni akart, úgy tekintett az egyetemi oktatásra, mint egy szolgáltatásra. Pontosan úgy, mint most a diákjai, akiktől ő sem a lexikális tudást kéri számon, sokkal inkább a problémamegoldó képességüket teszteli. A pszichiátriában találta meg mindazt, ami az orvostudomány devianciája. Az tetszett meg neki, amitől az a legnehezebb: nincsenek benne automatizálható válaszok, nincsenek gyorsan kimondható diagnózisok. Ez a terület tele van rejtélyekkel, a pszichiátria az okokat keresi, a biológiai vetületeket is. Minden beteg és minden eset más, Harangozó Judit sokszor napokig agyal, gondolkodik egy-egy problémán.

Azt szereti, amit mások nem. A reménytelennek tűnő eseteket, embereket. A társadalmi problémákat, a leszakadó csoportokat. Az 1980-as évek elején többedmagával lement a budapesti aluljárókba, és szociálpszichológiai vizsgálatokat végzett az ott élő csövesekkel. Dolgozatukkal elnyerték az egyetemek közötti tudományos diákköri konferencia fődíját. A mai Kálvária, hajdani Kulich Gyula téren, a klinika pszichiátriájának rehabilitációs részlegén különleges betegellátást valósítottak meg. Alternatív színházi estéket, induló zenekarok bemutatkozóját, a Beszélőben publikálókkal író-olvasó találkozókat rendeztek.

Oda sereglett akkor a másként gondolkodó művészek és betegek színe-java. Judit élvezte, hogy a klinikán a legsúlyosabb eseteket bízzák rá. Közben jött rá, hogy nem elég az egyénnel foglalkozni, ki kell bővíteni a munkát a beteg egész életére, a családjára. A sok-sok sikertörténet, a felépült betegek révén újabb próbatétellel szembesült. A stigmákkal. Hiába távozott tőle gyógyultan valaki, a bélyeget vitte magával. Skizofrén, elmebeteg – e szavakra sokak azonnal veszélyes, kiszámíthatatlan, gyilkos hajlamú emberekre asszociálnak. Igazságtalanul.

– Sok felépült klienssel dolgozom. Járunk például iskolákba, ahol minden alkalommal látom a döbbenetet a szemekben, amikor kiderül, hogy a velem lévő előadó gyógyult pszichiátriai beteg. Egy szelíd, kedves, értelmes ember, aki rácáfol mindarra az előítéletre, amely a magafajta emberek életét megkeseríti. Harangozó Judit a felépültek érdekében állt a Magyar Antistigma Kezdeményezés mellé teljes szívvel, mert tudja, nincs gyógyulás, ha nincs tiszta lap az életben.

Újabban a Hanghallók mozgalma keltette fel az érdeklődését. Az álomfejtők mintájára működő módszer a hangok értelmét vizsgálja, az okokat elemzi. Ígéretes eredményekre jutottak máris. Ez is egy olyan terület, amely új, szokatlan, és éppen ezért reményteli, hiszen olyanok számára hordozza a szenvedés nélküli élet ígéretét, akiken eddig nem tudtak elég hatékonyan segíteni.

Névjegy

Dr. Harangozó Judit 1956-ban született első generációs értelmiségi családba. Pszichiáter, sokan a szegények orvosaként ismerik, munkája során napi kapcsolatban áll a legreménytelenebb helyzetű emberekkel. Férjével 32 éve él harmonikus házasságban.

Szerző: Sándor Tünde

Megjelent: 2013.december 30. Népszabadság

Kiállítás Tápiógyörgyén





De jut-e kék? Huszonkétszer százhét.


Az Ébredések Alapítvány önképzőkörének kiállítása


Ébresztő! Szabadég. Mire képes, meddig megy el egy örök közös, ki mit tudos csoportosulás? Egy senkise deviáns önképzőköri identitás? Milyenek egy önképzőkör körvonalai? Túl tehet-e az életen egy a társadalomtól elkülönülten fejlődő, art brut alkotó műhely? És ha tehet, hát ki viszi a társadalomba át? Jó, de jut-e kék? Ilyen kérdésekre keres választ az Ébredések Alapítvány Csorba Simon (festőművész) és Bajnai Nóra (pszichológus) vezetette bohém műhelye napra nap.


„A szeretet a lábakban van” (szól a nigériai mondás). Most Tápiógyörgyére futhatunk, érthetünk, láthatunk. December 8-tól januárig 22 alkotó 107 művét és közös készítményeit tekinthetik meg az érdeklődők a Faluházban. A kiállítást Kappéter István, pszichiáter, jövőkutató, a tápiógyörgyei elmeszociális otthon főorvosa nyitotta meg. Ezután állófogadás, beszélgetés és Dr. Kappéter István  tudományos előadása következett, melynek tárgya az időskori emlékezeti és központi idegrendszert érintő hanyatlási folyamatok prevenciós lehetőségei és kezelési perspektívái voltak, pszichiáter szemmel. Ezt követően látogatást tettünk a tápiógyörgyei kastélyban, amely jelenleg elmeszociális otthonként üzemel.


A pszichiátria világához szorosan kapcsolódó festmények –Csorba Simon alkotásait is beleértve- megvásárolhatóak a helyszínen, ill. az alapítványnál. Köszönettel tartozunk Czeglédi Csoma Gyula art brut művésznek (aki az Ébredések művészeivel közösen maga is kiállít) és főszervezőnek, aki lehetővé tette az Ébredések Alapítvány számára a kiállítást.


Cím: 2767 Tápiógyörgye, Deák Ferenc út 2/4.


Nyitva tartás: munkanapokon szerda kivételével 10-16 óráig

December 8-tól 21-ig és 2014. január 2-án és 3-án.

Bajnai Nóra

Elhunyt Buda Béla ...


Elhunyt Buda Béla, a nagy gondolkodó, a Lelki Egészség Fóruma alapítója, mesterünk, támaszunk, szellemi társunk és forrásunk, barátunk. Személyesen és szakemberként is fájdalommal élem át Béla elvesztését. Tizenévesen az ő empátia-könyve meghatározó volt a pályaválasztásomban. Szellemi iránytű és támasz volt számomra a fórumozás során is.

Arra gondolok, hogy a magánéletében, személyes problémái területén mindig nagyon szemérmes volt és utálta a felhajtást. Készült viszont szellemi életműve örökbe hagyására. A honlapon is olvashatóak fontos írásai a "Meghatározó életművek" rovatban. Itt pedig egy interjú, amelyet Az elme gyógyítása. Kritikus pillantások egy különös orvosi szakterületre c. nagyszerű könyve kiadása kapcsán adott. Nem adta fel, hogy új felismeréseket és változásokat segítsen elő a lelki egészség és a pszichiátria megrekedt területein. Azt hiszem nem mindig figyeltünk eléggé, vagy nem értettük meg eléggé a gondolatait, amik meghatározzák számunkra a mentális egészség és gyógyítás XXI. századi kívánatos irányait. Már egy ideje Rodostóban érezte magát. De a gondolatai köztünk maradnak. Most a Fórumra írt egyik levelét idézem fel az alábbiakban Rá emlékezve.. 

Szervusz Béla. 

Harangozó Judit

Levélféle Harangozó Juditnak - Rodostóból

Mi a gond a magyar pszichiátriával?

Kedves Néném!

A Magyar Pszichiátriai Társaság legutóbbi – debreceni – nagygyűlésén az elnökségi beszámoló némi rosszallással szólt arról, hogy a társaság vezető i sokat dolgoznak, a tagok egy része mégis elégedetlen velük.

Valóban, úgy tűnik, más orvosi szakmákban nagyobb az egyetértés a vezető k és a tagság között. Pedig más szakterületek is bajban vannak a különféle leépítések és korlátozások miatt, az alulfinanszírozottság okán, vagy éppen a munkaerő hiányából kifolyólag. A medicina más területeinek életét is áthatják a gyógyszergyárak érdekei és befolyásolási törekvései. A gondok miatt az egészségpolitikát, a minisztériumot, a helyi szervezeti, ill. irányítási viszonyokat hibáztatják. A szakmai kollégium tanácsadó és véleményező szerv. A társaságok tudományos találkozókat rendeznek, szaklapokat adnak ki, külkapcsolatokat gondoznak, stb. Ha kell, kinyilvánítják kritikájukat az ellátás feltételeit illetően. Ennyi más szakterületeken elegendő.

Ám a hagyományos orvosi ágazatokban szinte minden egyértelműbb, mint a pszichiátriában. Nagyobb a tradíciók ereje, elfogadottabb a szakmai hierarchia, tisztázottak a kompetencia-körök. A pszichiátria ellentmondásosabb, összetettebb. Többféle szemléletet, elméleti és módszertani orientációt hordoz. Vitatott a betegségtana és a terápiás módszertana. Itt természetesen több a vita is.

A magyar pszichiátria egyébként is küzdelemben született és mintegy forradalmi ambíciókkal indult. Ki akart szakadni a neuropszichiátriából, ami a neurológia uralmát jelentette. Önállósulni akart, a saját tudományos fejlődése és a betegek érdeke, ső t, a közjó (a társadalom lelki egészsége) javára.

A Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társasága nem értette, miért elégedetlenkednek azok, akik önálló pszichiátriai társaságot akarnak alapítani. Nem is voltak nagyon sokat (talán 80 aláírással indult el a szervezkedés). Az anyatársaságban valóban békés, paternális, kollegiális szellem uralkodott. A társaság lapjában – mondták a vezető k – minden pszichiátriai tanulmány megjelenhet, Ők csak örülnek a pszichiátriai szakkönyveknek. A hetvenes évek közepén a Pszichoterápiás Hétvégék mozgalmának hatására pszichoterápiás szekciót is befogadott a társaság, ami zavartalanul működött.

Annyira zavartalanul, hogy irányítói évekig nem is akartak átlépni a Magyar Pszichiátriai Társaság keretei közé, holott a pszichiátriai társaságot fő leg a pszichoterápia „felszabadításának” hevülete dinamizálta. A MPT első éveiben gyakran volt ez elnökségi és vezetőségi ülések témája. A pszichoterápiás szekció tisztségviselő i ugyanis bekerültek ezekbe az MPT testületekbe is. A maradás fő indoka a „babiloni fogságban” az lett, hogy a Magyar Ideg- és Elmeorvosok Társaságában flottul mennek a dolgok, könnyű rendezvényeket szervezni, gyors a pénzkezelés, stb.

A MPT megalakulásának engedélyezése politika lobby-munka eredménye volt. Amikor sikerült, a szakma régi vezető i gyorsan belenyugodtak a helyzetbe (némi sajtó-polémia támadt a két szakág tudományos összetartozásáról, ill. a kettős szakképzettség szükségességérő l). A régi társaságból lassan szivárogtak át a tagok. Az osztályvezető i állásokat még sokáig két szakvizsgához kötött módon írták ki (a MPT elnöke is igényelte, hogy klinikáján két szakvizsgát – lehető leg előbb a neurológiát – tegyenek a fiatal orvosok), és a neurológiának mindenféle előjoga maradt, egészen a közelmúltig (pl. a pszichiátriai szerek egy részét ő k is felírhatták, miközben a neurológiai szerek felírásának joga mást nem illetett meg).

A MPT nyíltan a szabad tudományos fejlő dés, a szakmai szólásszabadság, a szakmapolitikai irányításban a részvétel és befolyás, valamint az ellátás korszerűsítése jegyében kezdte meg működését. Mindjárt az elején „önfejűen” indult. Belépett a világtársaságba, majd világkongresszust akart szervezni, holott már tudnivaló volt a WPA és a szovjet pszichiátria ellentéte. Az 1983-as moszkvai utasítás ellenére nem lépett ki, ső t a társaság elnöke a WPA alelnöki tisztségét is elvállalta.

Utólag egyértelmű, hogy ez politikailag átitatott, többszörösen „csavart” helyzet volt. A magyar elnököt a világtársaság alelnökévé választotta meg, de ez olyan választás volt, mint ahogyan itthon szoktak választani általában. Szűk körben volt csak ismert ember, a „korifeusok” felterjesztették és megválasztották, hiszen látszott a „húzás” politikai jelentő sége. A mi elnökünk magas szintű pártkapcsolatokkal rendelkezett, bízott benne, hogy „megússza” a dolgot (és lényegében így is lett). A társaság itthon éveken át mellőzött maradt, sok évig húzódott a lapalapítás kérdése. Még 1988-ban is óriási feszültséget keltett Bánki és Arató kézirata (Kell-e Magyarországon modern pszichiátria? – vagy valami hasonló címmel), amelyben felvetették, hogy a szakma vezetői nem tudományos, ill. szakmai teljesítmény alapján választódnak ki. Azután eljött 1989, és – ahogy akkor a szakma legmagasabb szintű és rangú vezető je mondta – az ügy „kihűlt”. Addig a vezető k idegesen reagáltak. Nem értették, mi a baj velük. Egyikük – utólag igen szellemesnek ítélhető módon – folyamatosan hangoztatta, hogy a fiatalok „meritokráciát” akarnak, de ez nem lehetséges, nem válik be. A társaság lapja, a Psychiatria Hungarica végül úgy alakult meg, hogy a minisztérium 16 tagú szerkesztő bizottságot delegált a sokáig ellenzett szerkesztő mellé, a szakma kormányzathoz leglojálisabb tagjai közül.

A pszichiátria tehát eleve szakított a sterilen tanácsadói, szakértő i, szakmai hagyományokkal. A szakmai kollégium is a szakmai innovációk, a reformok mellett állt ki. Az Országos Intézet élére fiatal vezető t segített juttatni – politikai lobby-támogatással, aki reformokat ígért. Hosszú ideig, szinte a mai napig megmaradt az eredeti retorika a szakmai elkötelezettségrő l. Csak közben komoly érdekeltségi körök alakultak a gyógyszeripar, a pszichoterápiás képzések, majd általában a továbbképzés körül. Ugyanaz a 6-8 ember vett mindent kézbe, emiatt is igen túlterheltté válva. Eljött a „nagy utazások” korszaka, a luxuriózus továbbképzések ideje (Tihany, stb.), ill. a városi legendák mindenféle egyéb fringe benefit-ekrő l szóltak. A „mennyi béke”, az általános elégedettség 7-10 bő esztendeje következett, melyben szinte minden pszichiáter részesült, aki csak nagyobb számú beteggel találkozott és azoknak gyógyszereket írt fel.

Csupán néhány éve kezdtek el összezavarodni a dolgok, főképpen a gyors politikai változások és a korábbi kijárásos gyakorlat meghiúsulása, a külső kritikák (szcientológia) és ezek leküzdésének sikertelensége, a pénzügyi restrikciók, stb. nyomán. Mind nyilvánvalóbbá váltak a manipulációs, információ-visszatartási technikák; például az antidepresszánsok ügye, a szakmai vita elő li kitérés, majd a kritikus feljelentése és pere, a drogok veszélyességének véleményezése kapcsán a miniszter otromba támadása, és az ezzel kapcsolatos riadt titkolózás, majd a Lipótmező elvesztése hozott azután olyan helyzetet, aminek nyomán sokakban támadt elégedetlenség a szakmai vezetéssel szemben, amely ez esetben a társaság elnöksége, ill. a szakmai kollégium.

Amint azt a kezdő gondolatok is felvetik, valószínűleg igazságtalanul. Hiszen itt elfoglalt és fontos pozíciókat betöltő szakemberek társadalmi munkában sokat dolgoznak értünk, minden érdek nélkül. Ha nem mentek, ill. mennek a dolgok, ő k nem tehetnek róla. A rendezvények közben sikeresek lettek, van székház, stb.

 

Ami az elégedetlenség nyomán kívánságként felmerül (személyes közlések, LEF levelezés, stb.):

1. Nyilvánosság a MPT tevékenységével kapcsolatosan:

- taglétszám, pénzügyek, támogatások, projektek, média-munka, stb. tekintetében

2. Nyílt szakmai fórumok a kulcskérdésekrő l, pl. antidepresszáns vita, közösségi ellátás, a pszichoterápiák helye az ellátásban, team-munka, szakember-helyzet, szakápolók, stb.
3. Pályaelhagyók, külföldön dolgozók, rezidens-képzés, területi egyenetlenségek a szakemberellátásban, mindezek trendje – nyílt viták szükségesek
4. Kapcsolatok az addiktológiával, klinikai lélektannal, stb. (miért kell a pszichiátriának az addiktológia mint bűnbak? Mitő l olyan „gazdag” (hücpe?), hogy ilyen szakterületeket szekvesztáljon?)
5. A rövidülő felezési idejű egészségpolitikai vezetés lojális kiszolgálása vagy az értelmiségi nyilvánosság mozgósítása legyen a fő policy a lassan elviselhetetlen leépítések, finanszírozási normák, teljesíthetetlen szakmai követelmények miatt?
6. Céges támogatások – átláthatóság, az utaztatások és a luxus leépítése (különös tekintettel a krízis által sújtott lakosságra), a támogatások a kutatásoknak, az értelmes külföldi szerepléseknek és a betegellátás javításának érdekében
7. Továbbképzés – a viszonyok rendezése a LEF-en felvetett irányelvek szerint
8. A társasági struktúra revíziója – van-e értelme a pszichoterápiának és a pszichiátriának közös társaságban működnie, amikor sem a tudomány, sem a gyakorlat terén jóformán nincs érintkezés? – szinte újratermelő dött a neurológia és a pszichiátria egykori kényszer-kötöttsége: - egyáltalán – a klinikai pszichológia önállóságra érdemes társasági, szakmai szervezeti szinten is.
9. Prevenció, egészségfejlesztés, civil szervezetek és önkéntesség a pszichiátriai munkában
10. Önsegítés, betegek és hozzátartozók bevonódása, új típusú médiamunka – párbeszéd a társadalommal
11. Valódi, aktív (proaktív) és ha kell, konfrontatív szakmai érdekképviselet, betegek védelme, az ellátási feltételek, a megfelelő munkakörülmények kiharcolása, jogvédelem.
12. Egyéb neuralgikus kérdések (szakvélemények – gyermekelhelyezés, living will, „Zsanett-ügy”, alkalmasságok, „börtöntűrő képesség”, kötelező tréningek, stb.) – Mindenhová kell pszichiátria (klinikai pszichológia, stb.)?

Valószínűleg sok más fogalmazásban, sorrendben felvethető ugyanez, és további szempontok is kidolgozhatók, vitákban, párbeszédekben. Nyilván a jelenleg vezető kollégák, akik most mindent kontrollálnak, ami csak történik, ezt már nem győznék, túlterheltségük miatt. Delegálni kellene a feladatokból. Ha még van, kinek. Valószínű, hogy a nagy céges továbbképzések meghívottjainak jelentő s része nem is tag. Lehet, hogy a társaság már a csaknem százfőnyi vezetőségre és a tiszteletbeli, egykori tisztségviselőkre redukálódott? De talán számos új tag is aktiválható lehetne, ha elkezdődne valódi szervezeti élet, és létrejönne kommunikációs hálózat az irányítókkal.

 Kedves Néném!

A nagy magyar valóságtól távol, idegen országok pszichiátriáira is vetve „vigyázó szemünket”, ilyen naiv gondolatokkal üdvözöl

 


Budapest, 2009. február 13. péntek

 

Buda Béla dr.

 

Dívány a Dunán 10. alkalommal

Kedves Érdeklődők!


A 10. Dívány a Dunán konferencián többek között a közösségi pszichiátria hazai és külföldi modelljeivel, a forenzikus ellátás közösségi alapú modelljével (Lorenzo Toresini), a védett lakhatás olasz és izraeli gyakorlataival, a művészetterápia itthoni és külföldi megvalósulásaival, a pszichoanalitikus elemzések világával ismerkedhetünk meg, ingyenes részvétellel. Tringer Professzor nyítóelőadása a neurózis rehabilitációjáról szól majd. A konferencián a magyar fordítás biztosított. Ami leginkább jellemző: a merész megújulás, a multikulti-harmónia és a szabadság és szabadgondolkodás.

Csatolva találja a részletes programot.


A szervezők szeretettel várják a szakembereket és minden érdeklődőt és érdekeltet!

Harangozó Judit